2014. december 2., kedd

Itt az idő!

Egyszer mindennek eljön az ideje.
A halálnak is.
Mindennek. 
Nincsenek kivételek.

Még mielőtt bármit is írnék, tisztázzuk. Nem sírok, nem görbül lefele a szám. Mosolygok. Igen, határozottan boldog vagyok. Amikor ti ezt a bejegyzést olvassátok, akkor valószínű, hogy én pont tesi órán fogom róni a köröket, vagy azzal ügyeskedni, hogy végre meg tudjak csinálni száz felülést x idő alatt. Igen, beállítottam időzítőre a dolgot. Tegnap este. Nem azért, mert most nem érnék rá, így konnyebbnek gondoltam. 
A dolgoktól akaratlanul is nehezen válunk meg, nehezen eresztjük el őket. Egy idő után hozzánk nőnek.
Július öt.
Emlékszem, ez volt az a nap, amikor bepötyögtem az első sorokat, rá egy hétre vagy több, kiraktam a prológust is. Arra is emlékszem, hogy eszeveszetten hirdettem a face-es csoportokban, moly.hun és még milliárd internetes portálon.
De eljön az idő, amikor sehol semmi, sehol senki.
Volt már alkalmam végignézni, ahogy egy kezdőnek virágozni kezd a pályája. Először két feliratkozó, majd tíz. Végül pedig húsz. És egy hónap múlva már a százat verdesi a mérce, és kifejezetten népszerű lesz. Az, hogy az illető elszáll vagy szerény marad az személyiség függő.
Tudom, hogy ez a blog nem elég jó.
Mindenhel erre mutat. :) Egy idő után látszik az ilyesmi. Sokszor vigasztaltam magam azzal, hogy azért, mert nem fanfic.
De nem.
Ez a sztori egyszerűen nem ekég jó, ahhoz, hogy olvassák, nem illik bele a blogbirodalomba. Kilóg a sorból mind a színvonalával, mind a témájával.
Azt hiszem, ennyi lenne, ennxit akartam mondani.
Vagy mégsem.
Egy valami még muszáj megemlítenem.

Drága Bo!
Annyira sajnálom, hogy az általad keszített design alatt egyetlen fejezetet sem publikálok. Rengeteget dolgozhattál vele, látszik is... 
De egyúttal szeretnék köszönetet mondani neked, mert te voltál a leghűségesebb olvasóm. Lehet, valószínű, hogy eklogultságbólmírtad azokat a lelkendező sorokat. De nekem sokat jelentettek. Magyarán mindent. Mindig jól esett olvasni a sorokat, és jól esett, hogy annyiszor kérdeztél rá, mikor lesz újabb rész? És csillogó szemű smileykat írtál, amikor azt mondtam nemsokára. Ilyeneket már nem fogok mondani, de azt még százszor, sőt kétszázszor el fogom ismételni, hogy nagyon sokat jelent a jelenléted az életemben. Az apró kis agymanéseid, a kiborulásaid, a szolidaritásod, a kedvességed, a humorod, és az idegesítő kis szoporollered. 
Nem szeretnék többet mondani, így is túl sokat koptattam a klaviatúrát. Holott tudom, hogy rajtad kívül senki nem fogja ezt a kis szösszenetet elolvasni.
Csak ennyit akartam:
Köszönöm!

A blogvilágtól nem búcsúzom, a CSEKTNn még mindig meg lehet találni. Facebookon Sheila Mercury néven parádézom. Askon SheilaKing felhasználónévvel vagyok jelen. És az örök klasszikuson, a gmailen is megtaláltok, mercurysheila@gmail.com, esetleg a csektn.team@gmail.com címen, vagy csak egyszerűen keress a HÉVen. ;)
Nagy mosolyt kérek, olvasó(k)!

Ui.: Igen, még a búcsúszövegem sem hasonlít a többiekéhez. Nincsen statisztika összegzés, nagy nyálas köszönet mondás, könny- és nyálcsorgatás. Csak egy mosoly van.
Megszabadoltam végre attól, hogy jól próbáljak írni. Ez jó egy wordös, unaloműző irománynak, blognak nem. Vettem az adást!

6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Kifejtettem már, majd olvasod.
    Nem érzem úgy, hogy helytelenül döntöttél, a kiakadásod sem jogtalan. Ha nevezhetem így. Én szerettem olvasni a sztorit, de még nem bontakozott úgy ki, hogy a földhözcsapjam magam azért, mert nem olvashatom tovább.
    Nem mondom, fáj, hogy feladtad. De jogos.
    Merem megkockáztatni, hogy nem vagy a legjobb író (én sem), de láttam benned fantáziát. Hogyha esetleg úgy döntesz, a történet már elég jó a publikáláshoz, akkor én itt leszek. :)

    Maff

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Olvastam, válaszoltam. Majd látod. :D
      Köszönöm, hogy megértesz. El is vártam, chh. De örülök, hogy tetszett a sztori.
      És igen... Ha lesz egyszer olyan, akkor számítok rád. Várni foglak. Ha lesz olyan...

      S

      Törlés
  2. Drágám!

    A legutolsó ami érdekelne a design. Tényleg. És tudod, tudtam. Éreztem, hogy nem fogod folytatni, hogy befejezed, mert szerinted ez nem jó, és a szavaiddal élve, nem tartozik a blogbirodalomba. Badarság. De, mint ahogyan már megtanultam: ez, cicc a te dolgod, és a legnagyobb probléma, hogy nincsen ebbe beleszólásom.
    Csak annyit szeretnék kérni, hogy ne hagyd abba az írást! Van hozzá tehetséged, stílusod, és nem mellesleg humorod. Ezt azonban később megbeszéljük.
    Oh, még valami! Ha mégis úgy döntenél, hogy tovább írod, azonban mégsem publikálod; ne habozz elküldeni nekem! Kíváncsi vagyok mi, és hogyan fog történni, mikor, miért. Rendben? Kérlek.

    Olvasód, J<333333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cicamicaa!

      Nekem meg az a legelső, ami érdekel. Tényleg sajnálom. Olyan szép, csak nekem nem megy. Tudom, mindig is tudtam, hogy tudod. Néha úgy érzem, belémlátsz, és nyitott könyv vagyok a számomra, olyan durva vagy. Az a baj, hgy túl nagy reményeket fűztem a bloghoz. Túz feliratkozót számoltam magamnak, ennyi idő után, nem hittem, hogy túlvállalom magam ennyivel, mert ez igazán nem sok. Nem kapzsi dolog. Az elején még azt gondoltam, hogy jó ez. Ha másnak nem, nekem megfelelt. De... Újraolvasva a részeket (miután kaptak egy negatívabb kritikát), rájöttem, hogy ez tényleg szánalmas. Előtte meg egy igazán igényes blogot olvastam. Szóval... Nem, nem ment nekem. Nem érzem úgy, hogy nincs beleszólásod, ha gondolod kezdhetünk emiatt egy vitát, bár... Ez badarság, ahogy mondtad. És ne hidd, hogy engem nem zavart, hogy eltüntetted az Irresistible-t, csak nem szóltam, mert a te dolgod.
      Oks beszéljük, ha meg akarod. :D Jól esik, hogy ezt mondod, de kezdek kételkedni magamban.
      Mindenesetre mégis írni fogok, mert szeretek. Sablonduma, level nyolcvanezer. Ne várj nagy eseményeket. Siralmas lesz. Szánalmas. :D De ha ennyire mazochista vagy, akkor talán... Egyszer... Küldöm.

      Rajongód, Hella <333333333343443334455333222333

      Törlés
  3. jó ez a blog, kár hogy vége. Pedig csak a végszót olvastam, mégis úgy gondolom nem lehetett rossz!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsófi!
      Igazán örülök, hogy így vélekedsz. :) Meglepő, hiszen elég rasnya kis végszó lett... A történeten folyamatosan dolgozom, drága barátnőm minden hibába beleköt, szóval egyszer lehez, hogy elég jónak fogom érezni a publikáláshoz.
      Köszönöm a kommented, megmelengette a szívem.
      Sheila

      Törlés

Üdv!
Örülök, hogy a kommentírás mellet döntöttél, igazán hálás vagyok, a lehetőleg őszinte, véleményért. Az oldalon viszont megjegyzésmoderálás folyik, ezért csak a bejegyzéshez illő, trágár szavakat nem tartalmazó megjegyzéseket teszem közzé.
Az oldal szerkesztője, Sheila